RSS

Waldorf-pedagógia

13 sep

Nos, a Montessori-pedagógia után lássuk, milyen a Waldorf-féle szemlélet. :)

A Waldorf-módszert Rudolf Steiner fejlesztette ki 1919-ben, az első magyar Waldorf-óvoda pedig 1988-ban nyílt meg. A szemlélet lényege, hogy a gyermekek mindig az életkoruknak megfelelő és testi-lelki-szellemi szükségleteiket kielégítő nevelést kapják.

A Waldorf-pedagógia szerint fontos, hogy a gyermekek saját fejlődésük ütemében ismerjék meg az őket körülvevő világot. A nevelés ennek megfelelően nélkülöz minden eőszakot, rábeszélést, viszont rengeteg lehetőséget nyújt a gyermekeknek, hogy kipróbálhassák magukat, ismerkedjenek a nagyvilággal (pl. művészetek terén). Az ezen módszerrel dolgozó intézmények figyelembe veszik minden gyermek egyéniségét, egyéni szükségleteit, a pedagógusok pedig elvárások helyett lehetőségeket és biztonságot nyújtanak.

A Montessori-pedagógiát alkalmazó óvodákhoz hasonlóan a Waldorf-csoportok is vegyes életkorúak, háromtól hét éves korig bármely gyermek helyet kaphat a csoportban. Ennek oka a példamutatás (a Waldorf-intézmények felfogása szerint a korkülönbségek a családot modellezik), illetve az, hogy a nagyobbak segíteni tudják a kisebbeket, ami az élet minden területén ideális állapot.

A Waldorf-intézmények életében nagyon fontos szerepet játszik a folyamatos ismétlődés, amely én-erősítő szereppel bír, és biztonságot nyújt a gyermekek számára. Az ismétlődést a különböző tradíciók, ünnepek is biztosítják, ugyanakkor ez kapcsolódhat a napszakok,  évszakok változásához is. Lényeges a következetes napirend kialakítása is, így a gyermekek egy biztos “rendszer” szerint élnek, természetesen ezen belül szabadon.
Sok intézményben (itt most főként az óvodákra gondolok) heti rend is van, azaz a gyermekek a hét egy-egy napján ugyanolyan típusú foglalkozásokat végeznek (pl. minden hétfőn festenek, minden kedden gyurmáznak stb.). A szigorúnak látszó rend ellenére a foglalkozáson való részvétel nem kényszer – amellett, hogy a pedagógusok természetesen igyekeznek elérni, hogy minden gyermek bekapcsolódjon, nem okoz gondot az sem, ha ez egyes gyermekek esetében csak később történik meg.

Az intézményi nevelésben nemcsak a pedagógusoknak, de termésezetsen a szülőknek is fontos szerepe van. A óvónénik, tanítónénik, tanárnők folyamatos kapcsolatot tartanak a szülőkkel – megjegyzem, ennek optimális esetben minden intézményben így kellene működnie. A szülők támogatják gyermekeik óvodáját, iskoláját egyrészt anyagilag – a Waldorf-intézmények alapítványi alapon működnek -, másrészt segítséggel is (pl. meszelés, festés). Így mindenki aktívan részt vehet a gyermekei környezetének alakításában is.

A Waldorf-iskolákban talán még szembetűnőbb az eltérés az állami intézményekhez képest, mint az óvodákban. A gyermekek itt tömbösítve tanulnak, azaz egy-egy tantárggyal akár 3-4 hétig is foglalkoznak, majd ha végeztek, jön a következő blokk. Délutánonként emellett a gyerekek nyelvi és művészeti órákat is vehetnek. A gyermekek oktatásában fontos szerepet kap a mozgás, a waldorfosonak kötelező táncórájuk is van, az ún. euritmia.
Érdekesség, hogy a gyermekek nem érdemjegyeket kapnak, hanem szóbeli értékelést, és hatodikos korukig nem használnak tankönyvet.

A Waldorf lényege tehát a harmonikus, kiegyensúlyozott gyermek nevelése egy szabadabb szemléletű oktatási-nevelési rendszer keretein belül. Előnye, hogy a gyermek valószínűleg jobban érzi magát waldorfos intézményben, mint államiban érezné, ugyanakkor nagy hátránya, hogy az idillikus világból kikerülve a gyermek kevésbé lesz életrevaló (hacsak nem készítjük fel előre, ezzel azonban lerombolva mindazt, amit a Waldorf-módszer épített). Léteznek ugyan Waldorf-rendszerben oktató gimnáziumok is, így mondhatnánk, hogy a gyermeknek szinte soha nem kell elhagynia az őt támogató, neki biztonságot nyújtó falakat, ugyanakkor a felsőoktatás és a munka világába kikerülve a waldorfos gyermekek mindenképpen szembe kell, hogy nézzenek a rideg követelményekkel, teljesítménycentrikus szemlélettel.

Mindent összevetve nekem a Montessori-módszer szimpatikusabb – kevésbé különleges, ugyanakkor kevésbé is szigeteli el a gyermeket a való világtól. (Hozzáteszem, van waldorfos ismerősöm, és amellett, hogy valóban nehéz volt beilleszkednie az iskolaváltáskor, látszólag azóta már semmiben nem szenved hiányt.)
Én amondó vagyok, hogy óvodáskorban érdemes valami hasonló (Montessori vagy Waldorf) rendszerű intézményt választani, és míg a gyermek oda jár, nagyon pontosan tájékozódni arról, hogy mik lehetnek a következményei annak, ha ugyanabban a rendszerben folytatja az iskolát is. Óvodai célkitűzésnek mindenképp jónak tűnik a gyermekek védelme, egyéniségük akadálymentes kibontakoztatása – iskoláskorban ugyanakkor érdemes nagyon alaposan átgondolni, érdemes-e ennyire elszigetelni a gyermeket a világ “ijesztő” részétől.

forrás:
Wikipedia
http://www.waldorf.hu
http://godiovoda.waldorf.hu

 
1 komento

Posted by pri 2012/09/13 en pedagógia, szakmai

 

Etikedoj:

Unu respondo al “Waldorf-pedagógia

Respondi

Entajpu viajn informojn sube aŭ alklaku piktogramon por ensaluti:

WordPress.com Logo

Vi komentas per via konto de WordPress.com. Elsaluti /  Ŝanĝi )

Twitter picture

Vi komentas per via konto de Twitter. Elsaluti /  Ŝanĝi )

Facebook photo

Vi komentas per via konto de Facebook. Elsaluti /  Ŝanĝi )

Connecting to %s

 
%d blogantoj ŝatas tiun ĉi: